Ködös, esős szombat reggel volt. John, úgy nyolc óra tájt az ébresztő óra kellemetlen hangjára ébret. Mérges is volt magára, amiért nem kapcsolta ki előző este az ébresztést. Mivel nem volt az a visszaalvós típus, ezért felkelt, és kiment a konyhába, hogy kávét főzzön. Felkapcsolta a villanyt, beizzította a konyhában lévő kisrádiót, majd összerakta a békebeli kotyogós kávéfőzőt, és leült az asztalhoz. Ezen a hétvégén egyedül volt otthon, mivel szülei elutaztak, és csak vasárnap este érkeznek vissza. Szóval övé volt a lakás. Különösebb tervei nem voltak a hétvégét illetően, kivéve annyi, hogy este lesz egy kisebb fajta házibuli, az egyik haverjánál.

Miközben üldögélt, és a szombati újságot lapozgatta, a kávéfőző sistergő hangja és kellemes kávé illat töltötte be a konyha légterét. Beízesítette a kávéját, majd rágyújtott egy cigire. Közben azon gondolkozott, hogyan üthetné el az időt estig. Eszébe jutott, hogy van füve, mivel tegnap este vett, készülvén a mai bulira. John nem vetette meg eme élvezeti cikket, viszont a szintetikus drogokat mélyen elítélte. Mondván, hogy úgy sincs itthon senki, és remélhetőleg vasárnap estig nem is lesz, úgy döntött, hogy teker egy jointot, ha már úgy sincs jobb dolga. Előszedte a hozzávalókat, közben berakott valami kellemes zenét, majd megsodorta a némi fűvel felturbósított cigarettát. Szívta a spanglit, járkált a lakásban, és dudorászott. Épp a nappalinál járt, amikor meglátta, hogy az irattárolós szekrény alsó fiókja majdnem félig ki van húzva. Anyuék biztos kerestek valamit - gondolta magában - és ha már nyitva volt, bele is nézett. Tudta, hogy a fiók e részében mindig régi leveleket, meg fényképeket tároltak. Lassan kezdte érezni az áldott cannabis hatásait, és céltalanul turkálni kezdett a levelek között.

Ahogy keresgélt és bámulta a régi leveleket, mert ahhoz, túl kész volt, hogy el is olvassa őket, rátalált, egy a dédnagyanyától a nagymamájához írott levélre. Mivel ez igazán réginek tűnt, megpróbálkozott azzal, hogy elolvassa. A levél első részében nem is volt semmi különös, csak a szokásos tiszteletkörök meg üdvözletek. Aztán felpörögtek az események. A dédmama leírta, hogy nem rég jutott az eszébe, egy történet, amit mindenképpen le szeretne írni, mert még senkinek nem mondta el. John ekkor már full kész volt, és egyre jobban érdekelte a történet. Szóval a dédi, azt taglalta, hogy még tinédzser korában, egy szép őszi napon elindult a közeli erdőbe gombát szedni.

 

 

De itt megszakadta a történet, mert valami ráfolyhatott a papírra valamikor, és John nem tudta tovább olvasni. John hallott már a varázsgombáról, de valahogy soha nem úgy jött ki a lépés, hogy kipróbálja. Ekkor kezdett John fejében összeállni a kép. Valószínűleg az ő dédnagymamája volt az, akiről a legendás mese az Alice Csoda országban íródott. Ha már a dédnagyanyám kipróbálta, akkor miért ne próbáljam ki én is - gondolta John. Nem is habozott sokáig, már hívta is azt az embert, akit olyan esetekben szokott hívni, amikor kell valami, ami nem legális.

Na ezzel is megvolnánk! Ledobta az ágyra a telefont, és kiment a konyhába, hogy reggelit készítsen magának, mert kurvára megéhezett a spanglitól. Nem lakott messze attól a bizonyos "szokott helytől", ahol találkozni szoktak ilyen tranzakciók lebonyolításánál. Pontosan ötre ért oda, a srác is jött nem sokkal utána.

 

John embere nem az az átbaszos fajta dealer volt. Mindig pontos, megbízható, és segítőkész. Ritka példány. John hazament, feszített egy sört, kibontotta a csomagolásból a gombát majd elkezdte eszegetni. Hátradőlt a fotelben, sörözött, cigizett és a tévét bámulta. Szép lassan elfogyasztotta az egész gombát anélkül, hogy észrevette volna, pedig nem akarta ő befalni az egészet, mondván nehogy a torkos borz visszaüssön. Belenyúlt a zacsiba kotorászott egy darabig, aztán lenézett és látta, hogy teljesen üres! Kicsit elsápadt, de aztán hamar megnyugodott, hiszen ha dédi túlélte, akkor ő is! Mintha mi sem történt volna tovább iszogatta a sörét és nézte a tv-t. Nagyjából fél óra telhetett el a gomba elfogyasztása óta, amikor kezdte furcsán érezni magát. Egy pillanatra behunyta a szemét. Különös dolgok kerültek a szeme elé. Vibráló mandalaszerű körök, színesek, villózva váltották egymást, de mindemellett nem volt rosszul, nem szédült, vagy kerülgette a hányinger, sőt teljes békét érzett legbelül. A testé elkezdte csavarni szer! A lába ujjától, a feje búbjáig, egy különös izomláz szerű érzés kerítette hatalmába, a testrészei, mintha külön életet éltek volna. Aztán kicsit mintha alábbhagyott volna ez az érzés, majd kinyitotta a szemét, mert azt érezte, hogy neki most fel kell állnia, és mászkálnia kell! Kinyitotta a szemét és nem akart hinni neki! A látvány ami fogadta, egyszerre volt hátborzongató és különleges! Még mindig a székben ült, a tv előtt, azzal a különbséggel, hogy kb. tíz centi magas volt, a 175cm helyett! Azt a rohadt életbe! Összementem! Vajon meddig maradok így? Á ez biztos csak gomba flash! Ilyen és ehhez hasonló gondolatok villantak be az agyába. Még ült ott egy darabig és szemlélte a fölé tornyosuló szobát, majd elindult körbenézni, hiszen nem minden nap adatik meg, hogy tíz centisen szemlélje a világot! Kisétált a szék szélére, hogy megnézze, milyen magasan is van, vagy egyáltalán merre tud továbbmenni. Ahogy lenézett látta. Hogy az ugrás ki van zárva! Reflexszerűen, zsebre tette a kezét és megtapintotta a bicskáját, aminek felettébb örült és még valamit, a füves dobozkáját, amiben volt cigi papír, no meg a tegnap este megvásárolt marihuána! Ezek után egyből jobb kedve lett! Az volt a terve, hogy a fotel melletti polcos szekrény tetejére mászik föl, mert onnan belátja az egész szobát és majd ott kitalál valamit. Ehhez azonban le kellett jutnia a fotelből a földre és onnan felmászni! Elővette hát az ominózus bicskát, és megbontotta vele a szövetet, amit kötélnek használ majd, egyrészt a leereszkedéshez, másrészt a szekrény megmászásához is jól jöhet még! Először lebontott egy akkora darabot, ami leért a földig, aztán egy másikat, amit majd a mászáshoz fog használni. Kicsit úgy érezte magát, mintha egyszerre lett volna Indiana Jones és Mcgyver! A leereszkedés sikeres volt, a másik „kötelet” meg összetekerte és a vállára akasztotta. A szekrénnyel viszonylag szerencséje volt, mer olyan jó kialakítása volt, hogy az ő tíz centijével teljesen jól meg tudta mászni! Felért hát a csúcsra! Körbekémlelt! Olyan érzése volt, mint a hegymászónak, aki meghódította a kiszemelt sziklát! Közben arra lett figyelmes, hogy gyakorlatilag teljesen tisztának érzi a tudatállapotát, leszámítva azt, hogy tíz centi magas! A polcon nem igazán talált semmi érdekeset, csak pár tankönyv, meg a kulcs csomója volt ott. Azon töprengett, hogyan tovább?